Ahogy az Eurovíziós Dalfesztivál 2025. május 17-én Bázelben elérkezik a döntőjéhez, a világ legnagyobb televíziós zenei versenye ismét nem a fellépések, hanem a politika miatt kerül a figyelem középpontjába.

Az idén 69. alkalommal megrendezésre került verseny a nemzetközi közösség egyre erősödő kritikái közepette zajlik, miután az Európai Műsorszolgáltatók Szövetsége (EBU) engedélyezte Izrael részvételét, annak ellenére, hogy Gázában dokumentálásra került háborús bűnöket követtek el, valamint folytatódik a megszállás. Mindeközben a nemzetközi közösség elszámoltathatóságot követel.

A felháborodás középpontjában az EBU szelektív semlegessége figyelhető meg. 2022-ben Oroszországot gyorsan kizárták a versenyből az ukrajnai katonai kampánya miatt. Ugyanakkor, annak ellenére, hogy Izrael folyamatos, több tízezer ember halálához vezető pusztítást végez Gázában, és amelyet a Dél-Afrikai Köztársaság népirtásnak nevezett a Nemzetközi Bíróságon, az EBU továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy az Eurovízió „nem politikai esemény.”

Azonban sok művész és néző számára ez az álláspont már nem tartható.

Nem jár taps a népirtásért

A május 11-én tartott nyitóünnepséget tüntetések kísérték. Amikor az izraeli versenyző, Yuval Raphael végigsétált Bázelban a türkiz szőnyegen, a tüntetők olyan táblákat tartottak a kezükben, mint a „Nem járt taps a népirtásért,” valamint „Énekelni, miközben Gáza lángokban áll.” A szokásos rajongói lelkesedés mellett füttyszó is hallatszott.

Az Eurovízió egyik kommentátora, Dean Vuletic, elmondta, békés palesztinbarát tüntetések is zajlottak, beleértve a nyitóünnepséget. „Bár ezek a tüntetések békések voltak, és az esemény is a tervek szerint folytatódott, így a bázeli helyzet határozottan nem olyan intenzív, mint tavaly Malmöben” – nyilatkozta a TRT Worldnek.

Az idei Eurovízió során egy történelmi pillanatot is tapasztalhattunk: több mint 70 korábbi versenyző – köztük olyan korábbi győztesek, mint Charlie McGettigan és Salvador Sobral, valamint a francia popsztár La Zarra és az Egyesült Királyság zsidó művésze, Mae Muller – aláírt egy nyílt levelet, amelyben Izrael kizárását követelik.

„A KAN bűnrészes Izrael népirtásában a gázai palesztinok ellen, valamint az egész palesztin nép elleni évtizedes apartheid és katonai megszállás rendszerében” – áll a levélben.

Miközben a 2024-es versenyt „a verseny történetének legpolitizáltabb, legkaotikusabb, legkellemetlenebb eseményének” nevezték, az EBU-t a bűnrészességgel vádolták az „Izrael népirtásában.” Emellet azt is állították, hogy a szervezet „normalizálja és tisztára mossa” Izrael háborús bűneit.

„A zene egyesítő erejében hiszünk, ezért nem engedjük, hogy azt eszközként használják a népirtás tisztára mosására” – áll a levélben.

„Tavaly megdöbbentett minket, hogy az EBU engedélyezte Izrael részvételét, miközben folytatta népirtását Gázában, amelyet élőben közvetítettek a világ számára. Az eredmény katasztrofális volt… A hallgatás nem opció.”

A levél Izrael részvételét Oroszország 2022-es kizárásával hasonlította össze, valamint felhívta a figyelmet a kettős mércére. „Az EBU már bebizonyította, képes intézkedéseket hozni… Nem fogadjuk el ezt a kettős mércét Izraellel kapcsolatban.”

Bár valószínűtlen, hogy a levél befolyásolja az idei műsort, Izrael folytatja fellépését, üzenete azonban visszhangot keltett egész Európában.

Cionizmus az erkély mögött

Az izraeli versenyző, Raphael május 15-én lép fel a második elődöntőben, valamint esélyesnek tartják, hogy továbbjusson a döntőbe. Azonban még jelenléte és színpadi terve is a cionizmuson alapul.

Hetekig tartó titkolózás után Izrael felfedte előadásának részleteit: Raphael egyedül jelenik meg, fekete ruhában, egy mászható csillár és egy erkély mellett – utóbbit Izrael műsorszolgáltatója, a KAN, a cionizmus atyja, Theodor Herzl szimbolikus utalásának nevezte, aki híresen egy bázeli erkélyről tekintett ki az 1901-es Ötödik Cionista Kongresszus idején.

Ahogy a bojkottfelhívások erősödnek és tüntetések törnek ki Svájc-szerte. Ezenfelül a kérdés továbbra is fennáll: Megengedheti-e magának egy olyan zenei verseny, amely az egységre, békére és befogadásra épül, hogy figyelmen kívül hagyja a világ színpadán zajló valóságot? Vagy ahogy az egyik tüntető táblája Bázelben egyszerűen fogalmazott: „Nem lehet énekelni, miközben Gáza lángokban áll.”